Az ékszerek történetéről röviden
Kedves Olvasók!
Minden nap hordunk ékszereket, részben azért, hogy ez által feldobjuk az öltözékünket, vagy éppen kifejezzük belső tulajdonságainkat. De ez nem csak manapság van így. Már az őskorban is nagy szerepe volt a nyakláncoknak, karkötőknek, fülbevalóknak és egyéb ékszereknek. Akkoriban természetesen még teljesen más anyagból és technikával készültek: fából, kövekből, állatok fogaiból és csontjaiból. Bár akkor ezeket nem csupán díszeknek, hanem talizmánoknak tekintették, tehát varázserővel ruházták fel őket.
Később az ókori Egyiptomban már aranyat használtak az ékszerekhez, ugyanis ez könnyen megmunkálható volt, ugyanakkor sokáig megtartotta csillogó küllemét. Leggyakrabb motívumaik a síkszerű, geometrikus alakzatok voltak. A nyakláncok, fejdíszek, fülbevalók, gyűrűk és karkötők ugyanakkor kifejezték a társadalmi rangot is, a közemberek például egyáltalán nem hordhattak semmilyen testdíszt.
A középkorban, azon belül is a reneszánsz korban tulajdonítottak nagy jelentőséget az egyediségnek. Szépen kidolgozott, drágakövekkel díszített, minél különlegesebb darabok születtek. A reneszánsz visszaszorulásakor, azaz a 17. század környékén már inkább a minőségre fektették a hangsúlyt, az ékszerek kezdtek sokkal visszafogottabbak, és kevésbé változatosak lenni. A 19. században a németek próbálták újra divatba hozni a sajátosságot, de ez nem nagyon járt sikerrel.
A 20. századi ékszerek ismételten az egyszerűséget, és a modern formákat követik.
Manapság az ékszerek gyártói a természetességre és a letisztultságra fókuszálnak, legnemesebb anyagaik az arany, fehérarany, gyémánt, de nagy a népszerűsége az ezüstnek, a nemesacél és Swarovski kristály ékszereknek is.
Ti a letisztult, vagy a minél egyedibb formákat preferáljátok?
Vélemények
Üzenethagyás